Végre derű sok évi borúra,
Itt van a Túr, s lám, indul a túra,
Búcsút legyint a lombos faág,
Gáláns kísérők, víg társaság.

Túr vize, túrja nagy kenu orra,
Hős kecsuáknak büszke utóda;
Sok kalandvágyó civil mulat itt,
Átjárót keres, az észak-nyugatit.

Csobban a vízben a tíz evező,
Ki még nem érzi, majd belenő,
Vízre borult dús lombok alatt
Csordul a flotta; fürge csapat.

Fordul a nap, s már part fele fut,
Hanyatt fekszenek kint a kenuk,
Hajósra vár a biztos sziget –
Támaszpontunk, a Dió-liget.

Új nap; új úton indul tovább,
Mulaszt, ki nem jön, ezer csodát:
Boglárkák, kéklő lepkesereg,
Szitakötők is kísértenek,

Sáserdő közt tág, csendes tavak,
Ott tavirózsák virítanak,
Átevezhetsz az álmos falun,
Gólya kelepel, s vízimalom.

Mind, aki járt itt, tudja előre,
Más útra bár, de eljön jövőre,
S mind, aki részt vesz, érzi szívem,
Az csupa lady és gentleman.