Cím: Foszlott emlék Szerző: felix - Szalay Sándor (10-18-2010 @ 10:00 am)
: Az emlékezet mocskos porzsák, Csak gyűlnek a tegnapi morzsák És rakódnak szürke halomba; Múlt dicsősége, tegnap gondja.
És a beszívott foszlott fércek Beborítják a szilárd ércet - Néha a fénye még kivillan, Tegnapi mámor gyorsan illan.
Megrengette bár a világot, Mára csak hervadt szóvirágok, Ünnepünk is a mának tükre: Üresen kong, fületlen bögre.
És nincs tovább már; most az egyszer Ünnepelni kell, szól a vekker! De kit? Döbbenten áll a haza: Nem volt hőse, csak áldozata.
Mégse vetődhet rá az árnyék! Lesz lacikonyha, tűzijáték, Szónoklat, színes élőképek, Imitált tűz, géppuskafészek,
A gyermekeknek szép ajándék, Forradalmi videojáték, Akár ma is hazaviheted, Tied e szép fantasy-szerep.
Az emlékezet zsákja hasad, Tartalma mind a népre szakad, Az csak kapkodja már a fejét, Mindent ellep a por, a szemét.
Minden sarokból előtoppan Valaki, hőköl s beleroppan, S üvöltik - meggyőzőnek tűnnek - Csakis az enyém ez az ünnep!
S míg acsarogva foguk csattog, Egyikük a sarokban pattog, S a másik fején puffan ökle. Ünnepünk elvész már örökre.
Gyülekeznek a díszvendégek, Lobog a láng, hideg, nem éget, Feszélyezett, rideg hangulat. Hímezzük zászlónkon a lyukat.
(178 szó a szövegben) (878 olvasás)
|