:
Szélborzolt haját bámultam a hídon,
Elibénk terült a budai látkép.
Látlak-e holnap? Suta kérdés, bizony,
Akkor nem tudtam, hogy mondhatnám másképp.
Madarak szálltak; borzongató iszony,
Ha nem a válasz. De egy volt a szándék,
Fényes ünnepnap a gondokból kivon,
Széles út nyílik, ha mindkettő rálép.
Biztos támaszpont, örökkön visszahív,
Arcának fényét elbűvölten lesem,
S ha kell, naponta százszor súgom neki,
Hogy érte s tőle dobog csak ez a szív,
Miatta s neki ragyog csillagszemem,
Hogy van (s én vagyok) ki forrón szereti.
(87 szó a szövegben) (1002 olvasás)