Új időszámítás kezdődött, s vele
Íme az ember; emberek embere.
Terheinket viszi; nem vicc ez, komoly,
Jólfésült arcán magabiztos mosoly.

Védi a nyelvet és a szent koronát,
S mellesleg a jobbot, tűzön, vízen át,
Sportember, bajnok, s egyre jobb, de tanul:
Nevét leírja mindig hibátlanul.

Konstruktív, kooperál – na ez már derék,
Ellensúly nélküli lendítőkerék.
Mindig csak előre! Míg mást szél sodor,
Töretlen haladunk – nem fék, de motor!

Fényes, új motor ez, istrángja szoros,
Biztos kéz irányít, régi motoros.
Felbrummog a motor; repülünk, szállunk,
Vagy talán zuhanunk – de meg nem állunk!