:
Ülök a parton, épp’ vele,
S feljön a hold, csodás, tele,
Ezüstös, bűvös fénybe von,
Hunyorgó, fényes lampion.
Ellengő felhőfátylon át
Varázsos csónakosra lát
Hunyorgó, vaksi szép szemünk;
Egy más világból int nekünk.
Ellen nem állhatsz még te se,
Oly csábító az éneke!
Ilyen éj eddig sose volt,
Ekkora nem volt még a hold,
Közelít, szinte vízbe ér,
Híd támad most, ezüstfehér.
A hajós csak rá vár ma tán,
Álmatag áll fel, s lép a lány,
Megbabonázva nézem én
Amint lépked a víz színén,
S már ott van, nyújtja két kezét,
És csendben csónakába lép.
Álmot, valót ma összemos
Az a holdbéli csónakos,
Tovább evez, s megfagy talán
A hold árnyékos oldalán.
(117 szó a szövegben) (1001 olvasás)