:
Bolond vagyok, ez már lezárt dolog.
Hiszem; szívem csakis érted dobog.
S te csak mosolyogsz rejtelmesen.
Csak te lehetsz – ez már kétségtelen –
Életemben a cél és értelem.
S te még nem tudod, hogy mit akarsz.
Arcod látom minden kis virágon,
Nevedet a szélbe kikiáltom,
Bár tudom, hogy kinevetsz ezért.
Rád gondolok örömben s ha baj van,
És megénekellek ezer dalban,
Mint elavult őrült trubadúr.
Eszembe jutsz minden csendes estén;
Te lettél az én szilárd rögeszmém,
És ébren várom a holnapot,
Vajon, mit hoz? Ez nem okoz gondot:
Bolond vagyok, de a te bolondod,
És ez a bolondság oly édes!
(85 szó a szövegben) (967 olvasás)