Színpompás kolorit, mediterrán azúr,
Hullámok játéka, rajzok a homokban,
Ködpárás a tenger, csónak alján csobban,
Tüzes nap szikrázik, vakítón, igazul.

Sivatagi hajnal, vándor homokdünék,
Hűvös szellő ébred, maszkok, tollak, dobok.
Metszett üvegpohár, bíborszínű medok,
Majd datolyát mutatsz, olykor meg csak fügét.

Világokat bejársz, s szobádban ülsz közben,
A sarokban földgömb, asztalodon térkép,
Megeleveníted, kiszínezed végképp;
Verne Gyula vagy s May Károly, női bőrben.

Súlya van a szónak, mázsásak, száz kilók,
Ha jól odafigyelsz, minden titkot kimond
Lenge fátylak mögül, csak felszéllel bolond;
Vérvalóság helyett ködös impressziók.