Ülök a folyóparton én,
A rakpart legalsó kövén,
Küldöm neked, mit visz a víz,
Mobilom lesem, hátha hívsz.

Nem láttalak a híd alatt,
Csak bánatom, mi itt maradt,
Így lennék inkább most máshol,
Lábam rőt avarban gázol.

A túlsó partra nézek át,
A nap narancsszín sugarát
Reszketeg kezembe rejtem,
S ami volt, lejátszom fejben.

Most feltűnnek a csillagok,
A vízen mégannyi ragyog,
Felhők s a szél üzennek, s ím,
Az eső rejti könnyeim.