:
Leszáll az alkony, árnyak intenek,
Nyugodni tér a seregély sereg,
Az érett fürtből nem csípnek ma már,
Csend ült rá, mégsem üres a határ.
Kanyargós út fut a szőlőhegyen,
Egy sötét furgon csendben ott terem,
Meg is áll, éppen egy présház előtt;
Tárul az ajtó. Zárva volt előbb.
A gazda nincs itt,Hát akkor szüret!
Törött dongákból raknak nagy tüzet,
Letelepednek, majd órákon át
Parázzsal sütnek nyárson szalonnát.
Vígan boroznak,öt száj öblöget;
Az új termésnek csináljunk helyet!
Ízlik az ingyen, isznak emberül,
Ürül a pince, minden kikerül.
Két teli hordó raktérbe gurul,
A víg társaság végleg elvonul,
Víg dalolásuk az éjbe hasít:
Jövőre együtt újra ugyanitt!
(102 szó a szövegben) (857 olvasás)