Ősz van. A nap lemenőben,
Hosszúra nyúlnak az árnyak,
Hűvös szél jár az erdőben,
A madarak messze szálltak,

És mindent befed a sötét,
Kertek alatt jár a farkas,
Az avar zizeg szerteszét,
S félelem nyomaszt, hatalmas.

Alszik, álmodik a gyermek.
Kattogva zúg el az idő,
Torz lidércek dalra kelnek,
Az éjszakának karma nő,

Felhő mögé bújt el a hold,
Nem látszanak a csillagok,
Kísérteni kel fel a holt,
Hátba vág, rád szól: Itt vagyok!

Gyújtsunk tehát egy nagy tüzet,
Vessünk belé mindent, mi ég!
Fény és meleg; rossz szellemet
Távol tartani épp elég.