Dalok 3.

A fák között sétáltam éppen
Cipelve régi bút;
S jött régi álomképem,
Ismét jól szívembe szúrt.

Kitől tanultátok e szókat
Ti madárkák, a légbe’ fent?
De csitt! Szívem, hallván azokat,
Már kétszeres kínok közt reng.

”Egy szűzleány, ki erre járkált,
Dalolta szüntelen,
Így tanultuk meg mi, madárkák,
És fújjuk ékesen.”

Ne mondd tovább már, jóbarátom,
A bú csontig hat át;
A magam bánatát kiállom,
De nem bírom más baját.