És ez már így marad mindörökre:
Itt az értekezés, bőrbe kötve.
Mosolygott, s tán még maga se tudta,
Hogy hízott kötete és a buksza,
Benne van az egész tudománya,
Bár a java része madárlátta,
Édesanyja is rá méltán büszke:
Első ember, e hon méltó tükre.
Ünnepi beszédből volt már elég!
Doktor úr, arcán a bőr mégsem ég?

Tudta azt már régről: kell egy csapat,
Örök dicsősége így fennmarad,
Hiszen jó svádájú, fess és sportos,
Helyezkedésben nem kiscsoportos.
Kárba soha nem vész a bizalom,
Hiszen bármit megtesz, s hálás, nagyon.
Kiváló káder: volt majdnem egyszer
Főtitkár, alelnök, polgármester;
Ahová teszik, az lesz belőle.
Doktor úr, nem ég az arca bőre?

És csak lesi a sok kisiskolás:
Fújja, amíg szívja mindenki más,
Búgó tárogatón előadva,
Hogy még nyárközépig itt maradna.
Ketyeg az óra és leng a hinta,
Ön példakép e hazában: minta,
Előttünk áll fessen, jószagúan,
Bár sokan megkérdik mélabúsan:
Amíg mosolyog a vád kudarcán,
Doktor úr, nem ég a bőr az arcán?