Nem kérdi szamarát Bálám:
Tán púp vagyok az ön hátán?
Csak ül rajta, délceg, büszke,
S orráig sem lát a böszme.

Ki rám nevet, ránevetek,
Azt se bánom, ha kinevet;
Megkönnyebbül, aki kacag,
Szebb az élet, bármi vacak.

Csak öröm vár, s ezer gyönyör,
Álmatlanság sosem gyötör,
S amikor a helyzet komoly,
Átsegít egy széles mosoly.

Szeretem azt, aki szeret,
Ki kezet nyújt, adok kezet,
Ölelésre tárom karom,
Ki beléfut, megszorítom.

Szeretet és egyetértés
Vezérel, ez nem is kérdés.
Szárazon nem maradhat szem:
Megvédelek, ha kell, ha nem.

A jégmező cirkuszporond;
Ott vagyok, hol lesz a korong,
Magam vagyok, aki vezet,
Azt szeretem, aki szeret.

Míg cikázik a gyorsnaszád,
Nem hallom matrózok szavát,
Túllépek a valóságon,
Kikacagom a halálom.