:
Meglátlak, arcom felragyog,
Szívem hevesebben dobog,
Lábam röpítne már feléd,
Ajkam dalolna lágy zenét;
De veled vannak még hatan,
S én szörnyen szégyellem magam.
Mert oly drága e vallomás,
Nem hallhatja meg senki más.
Hát hozzátok csatlakozom,
S kivirulnak homlokomon
Pattanásim, mint a vörheny;
Szégyellem magamat szörnyen.
S megyek veletek, mint kuka,
Karom lóbálom. Én buta!
– Távolabb egy kutya morog. –
Szólnék, de nyelvem nem forog.
Ez lenne hát a szerelem?
Magamat szörnyen szégyellem.
S elmentek. Éljen! Sőt, hurrá!
Szíveden én leszek úrrá!…
De szemem arcodon marad;
Hol vannak most a szép szavak?
Nincsen egy értelmes szavam.
Jaj! Szörnyen szégyellem magam.
S elment. Álltam én a kába,
Szavaimon hát hiába
Törtem szerelmes agyamat,
Mert a szó torkomon akadt.
De azért nem hullik könnyem,
Csak szégyellem magam. Szörnyen.
(128 szó a szövegben) (887 olvasás)