:
Románcok 05.
A fogoly dala
Mikor nagyanyám Lizit megigézte,
Megégették volna a népek,
A jegyző tintája fogytán volt, mégse
Vall, tagadta az egészet.
Mikor aztán tűzre vetették,
Fájón kiáltott gyilkost;
Sötét füstgomoly szállt fel s lesték:
Nézd csak, hollóként röppen el most.
Oh, én fekete szárnyas nagyanyócskám!
Jöjj, látogass meg tömlöcömben!
Szállj át a rácson ez éji órán,
Hozz sajtot és süteményt nekem.
Óh, én fekete szárnyas nagyanyócskám!
Vigyázz majd arra, kérlek,
Hogy nénéid reggel az akasztófán
Ne lopják ki, mivel nézlek.
(81 szó a szövegben) (838 olvasás)