Bár azt súgja néhány fals hang,
Véget ér e kurta farsang.
Koccintsunk: a bor kitöltve,
Készüljünk a hosszú böjtre.

Belefutottak a késbe;
Alaptörvény, kőbe vésve.
Ha buknánk is, arcunk derül,
Úgyis mi maradunk felül!

Minden magas polcon, látom,
Ott ül már az alakmásom,
S belépve a díszterembe
Magam jövök velem szembe.

Magam vagyok, hidd, ha mondom,
Kiskakas e szemétgombon,
Nekem ragyog fényes orcád
Édes hazám, Magyarország.

S engem nem követhet bárki;
Tanulj te is vízen járni!
Kiabálj csak, most még lehet,
Elfújják a böjti szelek.

Lásd be, már hiába várod
S szomjazod a szabadságot,
Miről csak álmodtál régen;
Böjt jön, szamár, pusztulj éhen!

Pompás terv, nincs benne hiba;
Nem lesz itt már respublica.
Szerződésről fecseg Rousseau?
Kemény böjt jön, bitang hosszú…