Cím: Harang
Szerző: felix - Szalay Sándor
(07-30-2013 @ 12:07 pm)
:
Verik a harangot egyre, félre,
Rohan a sokaság zúgva, félve;
Nem csapott fel a láng, füst se látszik,
Nem a mi falunk ég – három másik.
Toronyból figyel a titkos őrszem,
S fújja a trombitát, buzgón, bölcsen,
A köznép riadoz, sorsa sújtja,
Csak zokog, szaladoz újra, s újra.
Mosolyog a vezér, les az égre,
Hordja a parazsat önfejére,
De közben kiabál; biztos benne,
Követi a tömeg völgybe, hegyre.
Osztogat – szeretik, nem nagy csoda,
Átadja, mi övé nem volt soha,
A nép csak mosolyog, csöndes, békés,
Érzi, hogy közel a nagy leégés.
Ami jön, a katasztrófa már az,
Homok nincs, tűzcsapok torka száraz,
Mákonyos álmai füstbe tűnnek;
Megkondul a harang: itt az ünnep!
(94 szó a szövegben) (438 olvasás) 
|
