:
Csoda kedves ez a világ;
Sok színes mezei virág
Keretezi karimáját,
Áldásait alig várják!
Igazgatja az új gazda,
Javát tépi, osztogatja,
Összegyűlt a siserehad,
Örvend mind az, akinek ad.
Alig marad virág végül,
Csokrunk egész belekékül,
Egyre több a szarka-lábnyom.
Másokat a víz alá nyom,
Kemény kézzel fog, nem ereszt.
Talán, ha kopoltyút növeszt,
Túléli e periódust;
Újévre kiforr az új must!
És bokrétánk egyre fakul,
Aki ránéz, belevakul,
Kókadnak a virágszálak,
Szirmuk, száruk szürkül, szárad.
Minden ízén megül a por,
Ha rátüsszentsz, porrá omol:
Leáldozott már a napja.
Ha a föld isten kalapja…
(71 szó a szövegben) (389 olvasás)
