:
Lassan megérkezik a hajnal,
álmából ébred a folyó,
miután felszedik a horgonyt,
útra készen a hajó.
Csillog a fedélzet a fényben,
ilyenkor annyi a dolog,
de lám egy matróznak a szíve
néha furcsán feldobog.
Hol az a folyóparti város,
hol az a rég várt kikötő,
hol az az enyhet adó móló,
hol a forró szerető?
Naponta ábrándozik arról,
hogy várja híven az új lány,
hiszen az ajándék, egy gyűrű
ott maradt, fenn az ujján.
A boldog találkák a téren,
a sok-sok csók és ölelés,
végül a könnyes, fájó búcsú:
Menj, szerelmem, el ne késs!
Maholnap véget ér az út, majd
hogyha a hajó visszatér,
a parton, bár zajlik az élet,
este üres lesz a tér.
Hol az a folyóparti város,
hol az az ócska kikötő,
hol az az elhanyagolt móló,
hol a hűtlen szerető?
(166 szó a szövegben) (892 olvasás)
