:
A régi fotón, ahogy állsz komolyan,
hosszú hajaddal a kisbaba mellett,
ruhád szövetén átsejlik a melled,
mint két kerek alma egy ágon olyan...
Ettől az a perc valahogy közel lett,
úgy mintha csak újra születne fiam,
az örök otthonlét, vagy vár a folyam,
mert énnekem akkor dönteni kellett:
Elég-e naponta látni a párod,
vagy az, ha te róla csak álmodozol
mindaddig, amíg az útadat járod,
és őneki bánatot így okozol?
A válaszom az, hogy jobb, ha kivárod,
míg eljön a nyugdíj és szánakozol.
(78 szó a szövegben) (890 olvasás)