Itt vagyok ismét közhelyeimmel,

                                                   ósdi mesével, pár suta rímmel.

                                                   Eldadogom most, hogy mire vágyom,

                                                   este, ha otthon fekszem az ágyon.

 

                                                   S míg a jelentől megszabadulva,

                                                   régi időket gondolom újra,

                                                   vár a hajóm és indul a vonta,

                                                   úgy, ahogy egykor szinte naponta.

 

                                                   Fent van a horgony, indul a főgép.

                                                   Nem nagy erő kell, erre ma főképp

                                                   jól esik egy korty hajnali kávé.

                                                   Ez sima út lesz. - mondja ki K. B.

 

                                                   És mire kezdem én is a választ,

                                                   senki se fogja hallani már azt.

                                                   Álom ez és mást rejt a valóság:

                                                   Ritka, hogy ősszel nyílnak a rózsák.