Cím: A hetvenkettedikre
Szerző: tavinarcisz - Ricza István
(04-11-2015 @ 07:29 am)
:
Hetvenkét éves lettem én.
E súly az élet estelén,
ha nyom,
hagyom.
Amíg az ember fiatal,
csak ég, a célja diadal,
s a láng
falánk.
Kollégium lesz otthonod, -
így vertek át hol itt, hol ott
sumák
dumák.
Az ifjúság meg elszaladt,
mint lomha szánt, ha perc alatt
legyőz
egy őz.
Bevallhatom, mit értem el,
amennyit bárki érdemel:
hitelt,
letelt.
Nem izgat engem az ma már,
ha nem vagyok tudós, tanár,
elő-
kelő.
Szülői házban, egy tanyán
folyókról mondta azt anyám:
hazug,
ha zúg.
És biztatott, akár a jós:
fiam, legyél te csak hajós,
s megint
megint:
Becsüld meg ott is önmagad,
vigyázz, az ár jön, elragad
a víz,
de bízz,
hogy majd nyugalmad megleled,
ha révbe ér egy nap veled
a jó
hajó.
(87 szó a szövegben) (219 olvasás) 
|
