Rémálom, látomás, sötétség, éjfél…
Megszokott árnyak, vak falon két fél…
Hogy ver a szíved! Lesed az ablakod,
lidércek, szellemek, tegnapok várnak ott,
őrjítő vigyorba torzított arcok,
menjetek, rám ilyen vigyort nem varrtok!
Őrjöngök én is, bele az éjbe,
kacajom éjfél vágja majd félbe,
mert mosolyom őrület szülte ám!
Lidércek fénye szállt reám…

Ablakot nyitok, de vesztemre - Haha!
Odakint vár - igen - az ördög maga!
Táncol a tűzzel, s az ablakon néz be
villával turkál a megbomlott észbe…
Igérget hatalmat, ígérget kincset,
mennybéli kastélyra aranykilincset,
királyság, hatalom tiéd, ha kéred,
s adna még többet is ha be nem éred,
csak add a lelked egy percre bár,
s ne törődj azzal, ki arra vár…

Egy ideig jó lesz, nagy dínom-dánom,
van aki éhezik? Azt én mit bánom!
Húzza a cigány, Örökké élünk,
Istentől, embertől sohasem félünk,
csak szóljon a nóta, folyjon a szesz,
míg vidám a kedvünk, vesz, ami vesz!
Kábultak vagyunk, csak a ma számít,
ölel a hajnal s a holdvilág csábít…
S nem látod… Falon az óra jár…
Életed? Nem jön az vissza már…

S majd ott ülsz kopottan, félvakon, némán,
kezed majd véresen nyugszik a prédán,
mikor már semmi sem maradt a nyárból,
nem hagytál holnapra semmit a mából…
Családod? Barátok? Ott hagytak régen,
felakad szemed a szürkülő égen,
rongyos az ég is, megtépett lobogó,
s benned már semmi, csak szív, ami dobogó,
az ami fáj még, az ami kérdez:
Ember, a te szíved, mondd, miért vérez'?

Lenne valaki, hogy magányod megossza,
csillagos perceid, aki majd beossza,
vagy halkan dúdolna egy régi dalt,
melybe a szíved rég belehalt…
Ráncos homlokod a övéhez pászolna,
s huncutságodért valaki rádszólna,
ő könnyít bánaton, fájdalmon, kínodon,
s ő sír majd egykor bús könnyet sírodon..
Múltadba nézve mondhatnád: éltem,
s ez a szív mellettem, ez meg énértem…
----------------------------------------------------
Mit tettem…Mit tettem! Hagytalak elmenni,
Egyetlen lépés…és nem tudtam megtenni…
-----------------------------------------------------
…s most őrjöngök tovább, bele az éjbe,
kacajom halál vágja majd félbe,
mert döntésem őrület szülte ám!
S magányos holnapom vár reám…