Fénykép: Ádám Gyula

Kínpadra az igazsággal!
Ott majd megtanulja a máriáját.
Tépdessétek le a körmeit,
vágjátok ki a nyelvét,
majd nem sziszeg akkor
a mérgespók hálójára!
Nyomjatok csikkeket karjaiba,
had ismerje fel mindenki
a nemzet utolsó dobosát,
hisz sirató-asszonyok ezek mind,
s mégcsak nem is rokonai
az ócska fenyődobozban
rotható hullának,
örökösei annak mi vagyunk!
Üzenjetek a hóhéroknak,
fénykardokkal tüzzék fel
a pillangót,
mely szárnyat ad a szellemeknek!
Úgy, úgy, üssétek is,
huszonötöt rá!
Ne hagyjátok abba még, csak ájúlt,
locsoljátok fel s kezdjétek újra,
hisz a csecsemők nem hallották
a rémsikolyokat,
még nincs belőlük kifúrva
az ősi vér...
S ha megtanulták ki az atyaisten,
máglyát rakjatok
s ott égessetek el a haldokló nemzet
összetépett lapjait.
Melegedjetek e tűznél, testvéreim,
apáitok hagyatéka az, ami ma ég...

Kínpadra az igazsággal!