Cím: Vakablak Szerző: Teru - Gligorics Teru (07-06-2010 @ 07:54 pm)
: Csillag fénylett a felhőtlen égen, Mellettünk vén folyó ballagott, Elpírúlva néztünk fel a holdra, Igy, esténként, mennyit láthat ott...
Mendegéltünk szépen kéz a kézben, Átugorva gondot, bánatot, Előttünk járt még egy egész élet, A jövőbe szem nem láthatott... ________________________
Hideg falak, hova lett a gyermek, Hisz tegnap még sírt a keblemen, Keresem a két kis meleg karját, Rózsás arcát, hangját, s nem lelem...
Vidám kedvű, dalos ajkú párom, Sárgúlt levél pihen sírodon, Keresztfádat símogatom csendben, S könnyes szemmel rólad álmodom...
Ring a bánat a folyó medrében, Dajkálgatja őt a jó anya, Zokog, zokog, míg elapad könnye, S megbékélve bandukol haza...
Fenn a fákon a levél sem rebben, Alszik már a szörny, a fájdalom, Pihenj, emlék, aludj te is szépen, A tegnapot már nem fájlalom.
S míg a madár ébreszti a hajnalt, Elringatom magam víg dalán, Szemeimben úgy ragyog a holnap, Mínt vakablak, öreg ház falán...
(144 szó a szövegben) (1025 olvasás)
|