Fakó szívemnek halvány árnya
Még érted dobog, én Istenem,
Bár hinni örökkévalóságod
S kegyelmed többé nem merem.

Még érezlek ott a messzeségben,
Tárt karokkal még jössz felém, 
Őrzöd a foszló délibábot 
Melyben a csalódás lettem én...

Kézen fogott új cinkostársam,
Pokolban ringatja lelkemet,
-az éjjel valahol elvesztettem-,
S visszaszerezni nem lehet.

Fakó szívemnek halvány árnya
Még megtenné amit megtehet,
Elhagyná azt a sötétséget,
De onnan út ki, már nem vezet...