Lépegetett jobbra, balra,
királynőjét védelmezve,
életének sakktábláján
napfényt, s árnyat felfedezve.
Víg legényke volt a futár,
haja göndör, szeme szürke,
türelmesen ült a táblán.
Sok paraszt volt még előtte.

Futár, ha a tábla üres,
akkor erős, akkor támad,
ébredj, futár, nincs több paraszt!
Nincsen aki védje várad!
De Ő soha meg nem mozdult.
Sem amikor szélvész űzte,
sem amikor királynője
zászlóját más földre tűzte.

Más világban élt a futár.
Bággyadt lelkét földön húzta,
amikor a messzeségben,
királya a tengert úszta.
Hadat üzent királynője,
hadba szállott paripája,
s az Ő csendes világában
szólt az Ave Mariája.

Elfogytak a sakktábláról.
Ment a csikó, ment a bástya,
miközben a vén sírásó
új mesterek sírját ásta.
Nincs szemfödő, nincs sírhalom,
tömegsír az egész tábla,
vesztett játék, vesztett király,
elég-e? Vagy nő a számla?

Megvénült az ifjú futár.
Haja ősz, a szeme szürke,
s ha gond repült világába,
nem zavarta el. Megtűrte.
S amíg pajzsal, buzogánnyal
verekedett ellensége,
zongorával állt az élen.
Másra nem is volt szüksége...

Isten Veled, szürke futár.
Új táblán, egy szebb világban
talán éppen hadra készülsz,
szeretteid otthonában.
Ne feledd, kik itt maradtak.
Nyomaidra könnyünk húlik,
s bár fogynak a napok, évek,
a fájdalom el nem múlik...

Hangos verzió itt

http://www.youtube.com/watch?v=FlZYII5Xpe4