Festmény: Si

A Letenyei Platán

Szélesre tárt karjaidban kísértetek járnak,
Talán egykor turul madár rakott fészket ott,
Lehet, egykor megpihentek rajtad angyal szárnyak,
Vagy királylány sírt mikor a kedves távozott.

Hány tavaszt, őszt, telet láttál, könnyeit a vágynak,
Hányszor láttad Magyar hazád amint felzokog,
Megérzed-e amikor a fecskék mind elszállnak,
S ha megjönnek, mond, van szíved s hevesen dobog?

Árnyad alatt sokszor pihen egy őszhajú asszony, 
Talán  múltján elmélkedik, vagy épp festeget,
Egy lágy estén, amikor majd legszebb lesz az alkony, 
Oszd meg vele, mint testvérrel, ősi lelkedet.

Fontos!!!! Szavazzatok erre a fára!

http://voting.treeoftheyear.org/voting/tree-4/vl/hu

Fénykép: Mészáros László