Piros pipacs, szirmaidnál
A világon nincsen szebb,
A hullámzó búzakalász
Között te vagy legszentebb.

Puha kenyér lesz a búza
Éhes ember asztalán,
Ám reményt a lágy szellőre
Te vagy az, ki adsz talán...

Búzavirág szerelmesen
Ölel át a zöld mezőn,
Ha a gólya hazatalál,
S kerepel a háztetőn.

Nyílj csak, pipacs, nyílj ki nagyra,
Benned él a nyár, remény,
Vén barátok vagyunk ugye,
Hű virágom, te meg én...

Pirultál az első csókra,
Melyet egykor kaptam én,
S ott hervadtál el a síron,
Mikor kialudt a fény...