Aha! Szól a szarkaláb,
S te azt hiszed, ez virág?
Hisz nincs ott más, csak barázda,
Borostyán futott a házra,
S még becézed, szarkaláb?
Évek, drágám, egy nyaláb...

Látod, együtt ébredünk,
Minden perc és év velünk,
Nyikorog a derék, hátunk,
Csak a négy szemünkkel látunk,
S ha van Isten, nincs velünk,
De azért megyünk, megyünk...

Jaj, de hosszú még az út,
Gőzös dohog, vén vasút,
Füstölögve fut a tájon,
Ámbár lassan, hogy ne fájjon,
Süllyedő vitorlarúd,
Unokáknak csordakút...

Azt hittem, csak szarkaláb,
Papjaimnak hitnyaláb,
Ám a szív még dobog bennem,
S pipacsnyíláskor még zengem,
Ó, csak egy pár szarkaláb,
Még az enyém a világ...

Elvirágzok lassan én,
Nem is öreg már, de vén,
Amíg szívem dobog bennem,
Még remélek, itt, a csendben,
Sírdogálva szép zenén,
Él, ó, él még a remény...