Még gyerek volt Józsi bátyám,
Tele csínnyel, tele bajjal,
Meg volt áldva fürge ésszel,
Hosszú orral s göndör hajjal.
Tízgyerekes nagy családban
Hetediknek nem jó lenni,
A nagyobbak ügyesebbek,
S a kicsiknek más van enni.

Éhes maradt Józsi bátyám,
Reggel nem jutott a tejből,
Ebédre meg csak a leve
Várt már rá a bablevesből.
Hentes üzlet ablakához
Sűrűn tapadt hosszú orra,
Ó, ha egyszer pénzem lenne
A mosolygó kolbász torra...

A szomszédos anyakoca
Kilencet is fialt éppen,
Kíváncsian nézte amint
Alá sorakoztak szépen.
Ni, az anyját! Kiáltott fel,
Otthon alig van a tálban, 
Itt annyi kölök van, mint nálunk, 
S mégis csecs van minden szájban!

S így, az anyakocát nézve,
Óriási ötlet támadt,
Hát ha ez ma besikerül,
Holnap nem tátom a számat!
Másnap nem ment iskolába,
De az udvarát bejárta,
Mire harmadszor csöngettek,
Markát tíz dinárra zárta.

Egyenest a hentesüzlet
Ablakához vitte lába,
Mire bezárt az iskola,
A két pár kolbászt bevágta.
Józsi! Hívták barátai,
Nos, mi lesz a fogadással?
Szegény bátyám tudta, hogy itt
Nem messze megy a csalással.

Lefeküdt a koca alá,
Kilenc kismalac mellette,
S mint azok, a maradékot
Ő is a szájába vette.
Nem szereti Józsi bátyám
Ha ezt néha felidézzük,
S ha kolbász van az asztalon,
Azt mondja, no, ezt csak nézzük...

Megjegyzés: Nagybátyám később hires fotbalista lett, Pele csapatjában játszott, utána térd sérülés miatt pályát változtatott, a beográdi szimfónikus zenekarban volt oboás és bár akkor már megtehette volna,  soha többé sem tejet, sem kolbászt nem evett életében:-) Még egy valamiről volt hires, ő cserélte ki Juci néném dinnyéit tökre:-))) Azóta sajnos meghalt,  ez a vers szeretett bátyám emlékére született.