Cím: Őszi táj Szerző: Teru - Gligorics Teru (09-23-2011 @ 08:33 pm)
: Hideg esőt csapkod a szél, Kukoricát hord sok szekér. Díszruhát ölt fa és bokor, A fa arany levélcsokor. Nincs napsütés, szürke az ég, Mint távozó vonatkerék... Csupasz fákon szürke madár, Fák tetején szürke halál.
Hallgatom a madarakat, Nóta bennük mindig akad. Messze délen, ott a meleg, Útrakel a madár sereg. Kiürült a fecskefészek, A vadlibák is útrakészek, Borulj le, te szürke élet, A világod szürkeség lett...
Ami még belőlük maradt, Vadkacsák, a felhők alatt Tűnnek el a messzeségben, Nem maradnak itt, a télben. Egy fűzfa áll szomorúan, Díszes arany koszorúban S amikor a szél meglebben, Arany levél hull szívemben...
Kiszáradt a fű, a virág, Sivatag az egész világ, Az utolsó levél lehullt, A mokus is oduba bújt. S mikor remélni sem merem, Egy hajnalon csoda terem, Fehérlik a szürke világ, S ablakomban a jégvirág...
(133 szó a szövegben) (933 olvasás)
|