Szeretett unokahúgomnak...

Ha két szívem volna, egyik már régen benned dobogna,
Te édes gyermek, hisz ki tud mosolyodnak ellent állni,
Ha valami formában élne még lelkemben a dogma,
Talán az Isten segítene a módját megtalálni.

Százszor adod vissza mit kapsz, egeknek legszebb angyala,
Bármit hoz a sors, a csapásokat milyen bátran állod!
Ha betegséged lefektetne s felkelni nem hagyna ma,
Mint a kincset, őriznéd, s kezedbe szorítanád álmod.

Te vagy a pihenő, vonatomnak te vagy a megálló,
Tekinteted a nap, s szaporodik rajongóid száma,
Szeretettel fogsz meg, mint ősszel a sarokba szőtt háló,
Édes pókom, szőj be, legyél az én tengerem hulláma...