Sokáig gondolkodtam, feltegyem ezt a részt vagy sem, de utána úgy döntöttem, talán egy kis vidámság jelenleg nem árt senkinek...

Utazunk.


Ma utoljára hajtom le a fejem, baldahinos ágyamban. Előtte még leülök az ablakom melletti asztalom mellé. Hányszor néztem innen a csillagos eget, küldtem üzenetet szerelmemnek. Mindig is tudtam, hogy hűségem a férjemé, de lelkemnek nem tudok parancsolni, száll az éjszakában. Most már tudom, hogy, ha nem is veszítettem el, álom marad csupán. Saint Germain gróf, örökre elveszett. A legjobb barátom marad, míg élek számíthatok rá bármikor, de célja, és nemes lelke más utakra szólították. Remegtem, mikor megkaptam levelét, miután elolvastam, szívem mélyébe zártam az emlékeket, és csak a jövőre gondoltam. Ezután már csak így lesz. Nem sajnálom Bécs rideg palotáját. Egyet sajnálok itt hagyni, a parkban felépített lugasomat, rózsáival és sok színben pompázó virágaival. Ma még álmodozok, de reggel indulunk.
El innen ebből a fertőből. Várom nemes lelkű barátnőmmel való találkozást. Tudom, hogy lelke és tiszta gondolatai, segítenek nekem is. Megfertőzött és kiábrándított Bécs. A sok udvari intrika, a sok pletyka. Még öcsém sem volt rám tekintettel, mikor egy megfelelő alkalmat kihasználva, becstelenül megvádolta férjemet, a jó öreg grófot. Igaz, nem daliás ember de hűségében nem kételkedek. Valamit nem tud a drága Herceg. Pontosan öt évvel ezelőtt, egy szerencsétlen vadászbaleseten, elveszítette férfiasságát. Mindent kipróbáltunk, volt nála javasasszony, itattak vele mindenféle teát, míg arra kértem a császárnét, adja kölcsön orvosát. Ő is megpróbált mindent. Piócapakolástól – érvágásig, de semmi sem használt. Azóta az én jó öreg grófom egyetlen szenvedélyének, a vadászatnak él. Ezért nem ajándékozott meg életem egyetlen kincsével, gyermekekkel.
Sajnálom, a jakobinusok lázadása mindenkit megfertőzött. Az én értékrendemet bemocskolta, mint ahogy bepiszkította a fiatalságot. Remélem, marad annyi hatása neveltetésüknek, hogy idejében felismerik a helyes utat. Russeau kötetét tartom a kezemben, mit tegyek vele? Eszméivel egyetértek, de félek minden újtól. Elteszem, ezt meg kell beszélnem Vox grófnővel, az ő tiszta látása segíteni fog nekem. 


Marisunk


Az éjszakám többnyire gondolkodással telt el. Már hajnalodott, mikor hallottam a társzekereket előállni. Hangos sikoltásra lettem figyelmes. Maris kiáltott, de akkorát, hogy visszahangzott tőle a palota. Megérkezett Jóska, a magyar legény. Ennek én is örvendtem. Ki lestem az ablakon, kackiás bajszú, magas ember, úgy kapta Marist az ölébe, mint egy rongybabát. Mit szól majd a herceg? Nem tudom. Nincs is semmi baj. Egyedül utazik Velencébe, nem sejti, hogy hamarosan találkozunk, mert feltétlen a közelében szeretnék maradni, ennek a szeretetre méltó, de meggondolatlan ifjúnak.
Még el sem készültem, mikor megérkezett Liliom hercegnő és Latrans márki. Elfogyasztunk együtt egy teát, aztán indulunk. A hintóban én meg Liliom hercegnő, velünk utazik Latrans márki. A társzekéren, Maris meg a Józsija követ bennünket. Elégedett vagyok, csupán egy dologért aggódok. A tegnap az udvarból hírek érkeztek. Latrans márki nem az igazi. Van még egy feltételezett márki, aki szélsebesen, de időt vesztve igyekszik utánunk. A tengeren túlról, a gyarmatokról jön  ezt rebesgetik. Az udvari tanácsostól érdeklődtem, jó ismerője a gyarmatoknak névszerint, Karl de May. Biztosított, hogy nem ismeri ezt a nevet. Évekig tartózkodott kinn, megbízok benne.
Felvettük úti köpenyeinket. Elindultunk. Latrans már a verseit veszi elő, mire intettem, imádkozzunk, hogy utunkat kísérje szerencse.
Velünk egy időben gördült ki a kapun, a herceg kocsija. Egyedül utazik. Magabiztosnak látszik, de én látom szemében, a riadt gyermekszemeket. Intek neki, mondanám, hogy hamarosan találkozunk, de nem tehetem, Vox grófnő beleegyezése nélkül, nem lehet. Maris, úgy látom, rá sem hederít a Hercegre, Liliom is csak futólag int. Elváltak útjaink.
Isten legyen Velünk és a Herceggel.



Liliom hercegnő és Latrans márki fejezték be a leghamarabb a reggelit, köpenyeiket magukra véve kimentek, leültek és várták, hogy induljunk. Lassan mindenki jóllakottan követte őket. A herceg valamit elfelejtett, visszasietett szobájába, aztán feldúltan kiment.

Sietve készülődni kezdtem, mikor az egyik padon egy könyvre esett pillantásom. Kíváncsian emeltem föl. Lám-lám a herceg kusza írása, messziről is megismerem. Már csuktam volna is be, gondolván, hogy naplót vezet, de ekkor egy szóban akadt meg a szemem. Kína. Olvasni kezdtem. Meglepetésemre a herceg képzeletbeli utakról ír. Most éppen Kínába utazik. Elnevettem magam, lehet majd valamikor valóra válik az útja, mondjuk 2005 aug.23- án, ha megéri, de egyelőre látom, amint fölsegíti a kisasszonyt a hintóba, hangos szóval utasítja a kocsist, hogy kövesse hintónkat.

Nem is habozok tovább, megyek. A márki és a hercegnő már idegesen várnak. Majd az első fogadónál, átadom a hercegnek kedves szórakozását, nehogy kifelejtsen belőle valamit.
Tanultam a tegnapi napból, Józsinak már az este szóltam, nehogy elmerjen indulni előttünk. A mi kocsink indul elsőnek, minket a herceg kocsija követ, utánunk a társzekér Józsival és Marissal.

Józsink

Közel húzódok az ablakhoz, szeretném látni a tájat. Ma erdős vidéken, szép útvonalon haladunk. Remélem szerencsével járunk. A hangulatom remek, a társaság is, nincs okom aggodalomra. Sóhajtottam, legyen meg az Úr akarata. Közben hallom a márki duruzsolását, édes hangon mesél valamit Liliomnak, hadd beszélgessenek én most csak az utat figyelem.

Végre elindultunk. Csak távirati stílusban tudok bejegyezni egy pár sort. A hintó nem a legalkalmasabb hely erre a célra.


A vajda lánya

A vajda üzenetet küldött, nem fogadja el a felséges herceget vejének. Szokásaikhoz híven ő választja majd ki lányának a férjet, sajnálatát fejezte ki és barátságáról biztosított.

A Márki és Liliom hercegnő, kérésemre nem hagytak magamra. Velem utaznak Genfig, aztán még megbeszéljük a további úti célokat. Liliom Velence hallatára már elképzelt egy kedves utazást Itáliába és kedvese a márki sem ellenkezett, bár már nagyon szeretne az Új világban lenni. Itália földje romantikus lelkét nem hagyja nyugton, kezébe vette a plajbászt és már önti is érzéseit versbe.

Zarverék elmaradtak tőlünk, még a fogadóban töltenek egy kis időt, amit én nem sajnálok, úgyis nagyon népes már a társaságunk, figyelembe véve, hogy velünk utaznak: Zsófia de Pavari hercegnő és Gróf Tóvízű Mihály nemes uramék is. Számukra béreltünk egy kényelmes hintót, természetes, hogy a Herceg ide kapaszkodott fel Liliom kétségbeesésére. Szegény kislány tördeli a kezét, nehogy elárulja magát Maris, de eddig nem volt semmi gond Maris lelkesen játssza a hercegnőt, szerintem már maga is elhitte, hogy baldahinos ágyban látta meg a napvilágot.

Ennyi fér naplómba, este folytatom. Kellemes az idő, Latrans márki sem szennyezi a levegőt. Csak azt tudnám, milyen füvet legelt lázálmában a mezőn. Sajnos ez már titok marad, de étrendjéből eltűnt a bab, nagyon óvatosan veszi magához a táplálékot, minden falatnál kikéri kedvese véleményét, ki szerelmesen őrködik a márki gyomra fölött.


Harc a legjobb lovasért.



Most már minden-mindegy. Rangomat még szerencsére tartom, a zsebem sem üres, de hogy mi lesz ezután csak a fejemet, kapkodom. Mi lett belőlem? -kérdem. Nemes erkölcsös asszony voltam valamikor, csak most veszem észre mennyi minden kimaradt az életemből.
Az új világ felé vezető út bizony nagyon bizonytalanná tett, vagy élvezem az élet adta lehetőségeket, látom a HÖLGYEK, sem tesznek mást, vagy reszketek tovább egy régi szerelem után, amit soha sem kaphatok meg.

Döntöttem, ha megérkezünk végre, az lesz akit kegyeimbe fogadok, na meg egy kis pénzt is csurgatok,mert úgy- e ebben a korban kell egy kis zsarolás,aki megnyeri a tiszteletemre szervezett FÉRFIAS BÁTORSÁG -küzdelmét. Remélem meztelen felső és alsótesttel vívnak meg a bátor harcosok, így könnyebben dönthetek majd.

Vigyázat ti a fiatalság tudatában élő nőszemélyek, mert érkezik az érett -Ő. 


Latrens, a harcos