:
Napkelet ajtón kis bárány lép ki,
a pirkadó égből egy kis rést tép ki,
lankadó csillag búsan néz rája,
s húzza a bárányfelhőt magára.
Álmában dúdol, zöld mezőt járja,
tó vizén csillog a fényes ruhája,
ám azt a vizet tündérlány lakja,
s a csillagocskát szemébe rakja.
Úszik a csillag a lány szemében,
mint tavirózsa a mély tó vizében,
majd jön az este, s így szól a csillag,
mennem kell, drágám, vágyaim hívnak.
A tündérlányka fejét lehajtja,
ijesztőn néz rá a tó sötét partja,
aludj el lánykám, ha hív az álom,
harmatos kelyhű pillevirágon.
(102 szó a szövegben) (1069 olvasás)