37. Gligorics Teru / Liliom /

Latrens - egy kissé "szorult" helyzetben.
Latrens kínszenvedése...




Tényleg nagyon gyanús volt az álruhás Latrens, nem tudtam elképzelni miért lopakodik ki ilyen módon a fogadóból. Szerencsére vendégeink nem látták, így nem kellett magyarázkodni. Behívattam Józsit, mert úgy gondoltam, ha valaki tud valamit, hát ő igen. Nagyon összemelegedett Latrens vele az utóbbi időben, vagy legalább is amióta Józsi is "úr" lett. Azt hiszem a márkinak csakugyan ruha teszi az embert, legalább is ebben az esetben, mert úgy viselkedik Józsival szembe mintha legalább is puszi-pajtások lennének. Józsi hímelt-hámolt egy ideig, de végül is elővettem az Úrnő hangomat, remélve hogy a szolga-érzelem még nem egészen hagyta el beképzelt kobakját. Hát szerencsére még nem, így hát hamarosan dalolt mint a madár.
Ugyanis összebeszélt a Józsi meg Latrens, hogy "kutyamódra" bántunk el a Herceggel, és ha törik-ha szakad, kimentik a cigány táborból azt a szerencsétlen embert. Hát ilyet elképzelni! Nem gondolnak arra, hogy a Hercegnek fertőző betegsége van, és ha nem gyógyítják ki, belehalhat? Nem beszélve arról, hogy minden "bilihordozóját" megfertőz a tetejében! Nagyon dühbe gurultam, ha jól emlékszem, még vagy két pofont is lekavartam a szerencsétlen szolgából-lett-főúrnak, utasítva hogy az egyiket majd alkalom adtán adja oda férjemnek.
Az volt a terv, hogy Latrens majd úgy adja ki magát a táborban mint vándordiák, eleséget, menedéket kérve. Ha eljön az este, előszedi lantját, verseit a tábortűz mellett. Amíg oda gyülemlik a nép, remélhetőleg a beteget magára hagyva, addig Józsi belopakodik és kihozza onnan a Herceget. Persze a terv fuccsba ment, mert habár Latrensnak sikerült bejutni a táborba, sőt, a Herceghez is, sajnos a legrosszabb pillanatban előtört a "betegsége". Épp a herceg fekhelyénél. A Herceg, jól ismerve a márkit, felismerte, nevén szólította. Latrens hiába igyekezett tagadni, "betegsége" újra és újra elárulta. Végül is amikor a Herceg lázasan kezdett könyörögni hogy tegyék ki a görényt mert ő megfullad, Latrens jobbnak látta elhagyni a tábort. Különben is belátta, ha most ilyen csúf módon elárulta magát, az est leszálltával sem lesz több szerencséje.
Ez az eset így letisztázva helyet adott a következő problémának: Latrens "betegsége". Ez már több mint bosszantó, már több, mint kellemetlenség. Elvégre Latrens elsősorban tudosíró, így a munkáját sem végezheti.
Hiába törtem a fejem, nem jutott semmi okos az eszembe. Végül is kimentem a kertbe, gondoltam egy kis friss levegő, egy kis séta talán kitisztítja az agyam.
Gyönyörű, napos délután volt. Itt-ott már kezdtek a levelek hullani. Néha egy-egy pajkosabb szellő aranyesőt szórt lábaim elé. Nézegettem a leveleket, tétováztam, rájuk merjek-e lépni, vagy hagyjam őket épségben menni a másvilágra. Leveleket... leveleket... Valami rémlett, messziről, nagyon messziről, mintha a másvilágról jönne egy hang, egy illat, egy emlék.
Nagyanyám... Nagyanyám főz valamit, vagdossa a leveleket, s főzi, s issza. Én, pici lányka, kérdezgettem miért iszod, Illatos Ár, miért iszod ha olyan nagyon rossz izű? S nagyanyám válasza: mert ma este felhőtáncba megyünk. Vagy, ma este vendégek lesznek. Akkor nem értettem, most egyszerre, ennyi év után, tudtam a választ: nagyanyámnak is volt "betegsége". Csak tudnám mi az amit főzött ellene? Mi volt az? Zöld levelek, mindig ott voltak a zöld levelek, én féltem megfogni őket, mert fájt, égetett. Megvan! CSALÁN! Csalánteát ivott nagyanyám a betegsége ellen!
Latrensom, több szerencséd van, mint eszed. Nem kell már a cigánytáborba menned, egyenlőre.


folyt . Köv.




Zarver Grófnő

Csapások sorozata a pihenőn.


Ó, jaj, megtörtént, amitől féltünk! Latrans márkin pontosan, mint valamikor betegsége kezdetén, jelentkeznek az első tünetei a paranoiának. Remegek, hogy vele nehezebb dolgunk lesz, akaratos és nehéz természetű ember bújik meg, a lírikus költőben. Liliommal egymásra néztünk, mikor észrevettük, hogy állruhát öltött és úgy távozott a fogadóból.

A mai pihenésnek, és barangolásunknak tehát vége. Erre a napra azt terveztem. Magunkkal szerettük volna vinni, a két ifjút a ˝kisasszonyt meg az úrfit ˝mármint Marist meg a Józsit.
Nem maradt más, mint beszállítani valahogy a márkit is a táborba, remélem, hogy hamarabb gyógyul, hisz nem vesztegettük az időt. A kölcsönkapott fiút küldtem is azonnal a cigány asszonyhoz, ha kell megkötözve is de visszük a felséges urat. Sürget az idő, nemsokára indulnunk kell. Nem várakoztattatom a kikötőben kedves barátnőm kocsisát.

Ezért a mai nap, beszállítjuk a márkit, utána foglalkozunk Maris és Józsi nevelésével. A lány már jól halad, a márki verseit akadozva, de már olvassa. Józsi meg olyan elegánsan hajol meg, hogy bármelyik udvarban be lehetne mutatni, nem vallanánk szégyent vele.

Sietnem kell, nem is írok többet kedves naplómban, mire a márki elfogyasztja reggelijét, arra készen kell álljunk, mert megtörténhet, hogy ismét elveszítjük és ez nagyban késleltetné indulásunkat. Számítok Liliom segítségére, bár a hercegnő gyönge, finom lélek, de most csak az ő segítségével, bájával tudom elérni, hogy a márki végre megnyugodjon és ismét a verseivel, bűvöljön el bennünket.

Mindenkit arra kérek, imádkozzon e két ifjú lelkéért és egészségéért. Mon dieu! Mindenre számítottam, útonállókra, rablókra elvetemült emberekre, de hogy a mi kíséretünkben történik valami baj, arra nem. 




( Zarver grófnő )


Indulás előtti nap.

Még mielőtt lefeküdtem, ajtómon halk kopogást hallottam. A táborból kaptam üzenetet. Jól van a Herceg, holnap teljesen egészségesen elhagyhatja a tábort. Ma este még füstölési ceremónián vesz rész, majd teljesen kiűzik belőle a gonoszt, mintegy újszülöttet kapjuk vissza. Tiszta testtel és lélekkel. Boldogan vettem könyvemet kezembe, olvastam, majd kinéztem az ablakon.

Furcsa árnyékot láttam a távoli réten. Latrans márki hajlongott, mintha az udvarban lejtene táncot, előkelően. Meglepetésem majdnem sikolyba végződött, mikor felismertem a tárgyat, ami előtt ezt tette. A cigány-táborból elkószált tehén előtt pózolt és beszélt hozzá. Nevetni kezdtem és hagytam, hadd csinálja reménykedve, hogy az éjszakai hideg jót tesz majd neki. Az ablaktól azonban nem tudtam szabadulni, a látvány ezúttal nekem is sokk volt. Hozzászoktam már különböző udvarokban mindenféle emberhez, de ilyent még nem láttam. A márki utánozta a tehenet és együtt legelt vele. Végképp nem tudtam mit tegyek, hagytam, majd reggel megkérdezem Liliom hercegnőt, mit művelt ez a szerencsétlen ember.

Reggelre, az én meglepetésem nagyobb volt, mint bárki másé. A Márki fitten, gavallérként ült az asztal mellé, csipegetett és mintha újjászületett volna. Liliom mesélt valami zavaros mesét, én meg meghagytam neki, hogy higgye is el. Szerintem lázállapotában a márki ki tudja mit össze nem evett, a sok zöld fű között valami gyógyfüvet is találhatott, ami szerencsére jót tett vele. Beszámoltam arról, hogy megyünk a hercegért, és szóltam készüljenek, mert holnap tovább indulunk.

Reggeli után sietve ültünk hintóba és a cigány-tábor felé vettük utunkat. Valóban a Herceg kitűnő állapotban és nagyon vidáman fogadott. Én hálát mondtam az öregasszonynak és biztosítottam, hogy mindig számíthat rám. Már ültünk volna fel a hintóba, mikor egy csodálatos látvány bénított meg mindenkit. Az erdő alatti patak felől egy gyönyörű cigány lány sétált felénk. Olyan szépet még soha sem láttam. A férfiakra tekintettem és láttam, hogy földbe gyökerezett lábbal állnak és bámulnak. A lány ébenfekete hajában tűzpiros virág, a hajnali napfény pedig csillogott fürtjein. Karcsú derekán a kendőbe belekapott a szél, maga után úszott a levegőben, mintha álomvilágból lépett volna elő. Járása a zöld pázsiton, mint egy ártatlan gidáé, könnyű és kecses.

A vajda lánya volt! Kinek lábai előtt fél térdre ereszkedett a herceg és így szólt hozzá:
- Bárki vagy, én felajánlom neked az életemet, címemet, rangomat, minden égi és földi javamat. Kérlek légy a királynőm, kérlek légy a feleségem!

Nem volt mit tenni, ez hivatalos leánykérés, amit este a vajda dönt el. Döbbenten hagytuk el a tábort. Estére visszatérünk, meghallgatni a vajda döntését, de mindenképp tovább indulunk. A herceggel vagy nélküle, ez most nem tőlünk függ.


Öngyógyítás első lépései


Kénytelen voltam belátni, hogy lépéseket kell tennem sajnálatos és kellemetlen betegségem vissza szorítására. Reménykedem benne , hogy a herceg bajára is lelek gyógyírt. Zarver grófnő fenyegetésétől nem félek, mert az indiánoknál sokat tanultam és a gúzsba kötésből is ki tudtam szabadulni az egyik versenyen és még díjat is nyertem. A Nagy Gordiuszi Szabaduló  emlék plakettet. Erről ennyit.
Inkább az én drága Gyöngyim bojkottja aggasztott. Kiágyazott a küszöbre a panzió csúfjára. Marisnak mintha csak ez kellett volna csalt be a szobájába , mert ő meg igazán éhes volt mióta a herceget elkapta a kór nem volt egy rendes bili-buli. Én meg hűséges vagyok asszonyomhoz s nem engedtem a gaz csábítónak. ( kár, úgy látszik tényleg beteg vagyok ) .
Elhatároztam magam, hogy reggeli után bevetem magam az erdőbe és az indiánoktól tanult tudománnyal nekilátok a keresésnek. Ott se volt mindegyik hülye varázsló. Igaz Ritkán igazat Mondónak volt egy kis beütése, de azzal együtt megtudta jósolni az időt másnap. Már az előző napi fix volt.
Ide vezető utamon végig lovagoltam az utat és láttam sokféle gyógynövényt csak akkor a dagattra ült seggem kellett gyógyítanom, mert egy kis vinnyogó szellőcske se fért ki rajta. Csak mikor megindult akkor a lovam az öklendezéstől kiköpte a zablát. Úgy kell neki miért rázta szét a seggem. Futott volna lábujjhegyen.
Reggeli után vettem magamhoz vágószerszámot és egy kulacs innivalót és nekivágtam az erdőnek. Természetesen szóltam Kedvesemnek, hogy ne aggódjon a drága és Zarver grófnő se izguljon, mert az bajára is szerzek füvet.
Mert ha eddig nem tudtátok , Ő ha nevet akkor bepisil. Hi hi hi.
A Schaanwald-i erdő egészen Bludenzig terjed. Több csúcson és hágón át nagy kiterjedésben. Nem is gondolja az egyszerű halandó, hogy mennyi titkot rejt az erdő. No fel szerencsére mondtam magamnak, amire igazán szükségem van. Bakancs oldaltarisznya és indulás.
Fáradságos utam volt, mert a hegy nem fukarkodott meredekebbnél meredekebb emelkedőkkel , ugyanolyan lejtőkkel. A sokféle fű illatától csak úgy szédelegtem. Behatoltam a párás sűrűn benőtt bozótosba. Egy vadásztőr volt összes fegyverem. Teljesen kiment a fejemből ha valami nagyobb vad utamba téved mit teszek. Azt tudtam ha olyat látok, hogy valaki bundába málnát szed akkor azzal nem kell parolázni, mert az nem eltévedt helybeli.
Kis zsákomban kezdett gyarapodni a készlet. Találtam ; erdei tüzest, hajnali konyulót, vessző keményítőt, bíbor kankalint, és a legfontosabbat ; széloszlató buzogányt, a többi is hasznos volt amit szedtem, mert mint kísérő főzetnek nagy jelentősége van. Ezeknek oly jótékony hatása van, hogy még a hercegnek is lehet belőle főzni, csak az összetételre kell vigyázni. A haza vezető út sem volt könnyebb , mint az ide vezető. A sok kóborlástól igencsak elfáradtam és leültem egy kivágott fa tuskójára megpihenni.
Akkor csoda történt velem . Nem hittem volna el ha más meséli. Megjelent a nagy Szellentő és így szólt. Esti Szél nagyon várunk vissza indián földre s ezért elárulom a főzet összetételét, s hozd magaddal Üvöltő Bölény lányát s ne hagyd el soha a sors egymásnak teremtett benneteket, egy ilyen apróság , mint a Szelesség ne legyen akadály. S ahogy jött el is tűnt.
Szaporázni kezdtem a lépteim , mivel itt az erdőn hamarabb sötétedik és óhatatlan az eltévedés ténye.
Éppen időben érkeztem, mert már kedvesem nagyon ideges volt. Nagyon izgatott volt, hogy szerencsével jártam-e. felmentünk szobánkba s míg vetkőztem Ő maga csinált illatos fürdőt s közben elmeséltem utam , kalandom az erdőben .
Oly jól eső érzés volt ahogy mosta a hátam és ami legfurcsább volt nem bugyborékolt a víz , mint máskor. Elmondtam neki a Nagy Szellentővel történt találkozásom, hogy lelkemre kötötte; csak véle térhetek meg az újvilágba. Nagyon meghatotta a drágámat. Úgy össze csókolt, hogy már ez megérte a fáradozást.
A fürdő után lementünk a többiekkel együtt vacsorázni s vidám jó hangulatban telt az este hátralevő része. Vacsora után ki-ki a szállására tért . A fáradságtól és a sok élménytől, mély nyugodt álom telepedett a szememre Kedvesem ölelő karjaiban. A főzet készítését másnapra halasztottuk.

folyt. köv. A főzet