:
Pokolszélből szőtt nyári esték,
de sokszor mulattam rajtatok,
mikor a cigányok húrba szedték
könnyeim amit kicsaltatok.
Felsarkantyúzott holdvilágon
vágtattak felettem csillagok,
fényükben ébredt fel minden álmom,
esténként emlékük még ragyog.
Halványabban süt már a napfény,
hosszúra nyújtva az árnyakat,
vad szelek tépdesik, mint a fákat,
a távozó angyal szárnyakat.
Pokolszélből szőtt nyári esték,
lassanként tán fejet hajtotok,
amikor az első őszi alkony
ostorral csap végig rajtatok.
(64 szó a szövegben) (816 olvasás)