:
Zarándok utamon
Nem tudom mennyire jutottam zarándok utamon,
ezek a nagy hegyek nekem már nem ismerős tájak,
nem tudom van-e még előttem álom vagy jutalom,
s melyik kő felel meg egyszer majd utam végcéljának.
Fenn a bérc tetején lassan már hótócsák olvadnak,
s úgy kora délután már sokkal enyhébb szelek járnak,
az a mély sötétség sem tűnik esténként oly vadnak,
amint szép lassan suhognak messze az angyal szárnyak.
Nem tudom mennyire vagyok már zarándok utamon,
emlékszem sarjadó ágára ez óriás fának,
nekem már oly nehéz a kereszt, nem kell kényuralom,
mégis a bérc ormán didergek és még mindig várlak...
(97 szó a szövegben) (852 olvasás)
