Juliannának, szeretettel.

Gyuszika szavazik

-Edit mama, Edit mama! - Rohant be a szomszédokhoz Gyuszika. Anyuci vásárolni ment és megkérte a szomszéd Edit nénit elvállalja-e a Gyuszikát délutánra. Egy idősebb házaspár élt a szomszédban, természetesen örömmel látták a kisöreget mindig. Az ő unokájuk messze lakott, ritkán találkoztak vele, így Gyuszika volt a felvillanyozó a házban.
-Edit mama!
-Mi van, Gyuszika, miért rohansz ajtóstól?
-Nem ajtóstól... - ijedt meg Gyuszika.
-Jól van, csak viccelek. De miért vagy ennyire fellovalva?
-Mejt azt mondta az óvónéni hogy holnap válogatások lesznek!
-Választások, Gyuszika. Így a helyes, választások.
-Igen, ő is így mondta. És mondta hogy mindenkinek kell választani, mejt különben baj lesz.
-Ezt szavazásnak hívják, Gyuszikám. És az óvónéninek igaza van. Jogunk van szavazni, sőt, kötelességünk. Ezt az egyet még nem vették el tőlünk.
-Tudod mit mondott még az óvónéni Edit mama? Hogy a homoszekszálok is megesküdhetnek! Mi az a homo....
-Talán jobb lenne ha édesapád magyarázná ezt el, Gyuszikám.
-És azt is mondta az óvónéni, hogy óvószejt adnak majd a kisfiúknak. És mondta, az abor...az aboritusz...nem tudom, valami ilyesmi, azt egész végig lehet csinálni! Nem tudom az micsoda, de az óvónéni mondta.
-Ilyen kicsi gyerekeknek? Hova jutottunk....
-És ha szavazunk, akkoj nem lesz baj?
-Ezt is jó lenne előre tudni, fiam. Tudod, a politikusok sokat ígérnek amíg megkapják a hatalmat. Utána mi már nem számítunk.
-Mi az a politikus?
-Azok az emberek, akik azt állítják, hogy tiszta jóságból a népet akarják szolgálni. Azután meg lelopják még a csillagokat is az égről.
-Lopják? De lopni nem szabad! A plénános új mondta hogy lopni bűn!
-Hát igen, ez az. Nem ismernek ők sem Istent sem embert, kisfiam.
-De miéjt nem tudják az embejek amikoj hazudnak? Anyuci mindig tudja amikoj hazudok és megbüntet, és a plébános új mondta hogy meg is kell gyónni!
-Nem is tudsz te hazudni Gyuszika! És ha próbálod is, elsírod magad közben.
-De tudok, és hazudtam is máj! A Lacika is hazudik és ő tanított meg!
-De hát mit hazudtál te?
-Hát a Julis néninek. Mejt sok volt a béka a kejtben, ész egy beleugjott a kosájba amikoj szedte a babot. Én nem szejetem a babot. Kéjdeszte, ugjott béka a kosájba? Mondtam, nem.
-Na és mit főzött neked vacsorára aznap?
-Babot...
-Na látod, őt sem tudtad becsapni.
-De akkoj is tudok hazudni. És ha nagy leszek, én is politikus leszek, és sok pénzem lesz és mindenki azt csinálja amit én mondok!
-És mi lesz a sok éhes emberrel, Gyuszika?
-Hát majd vesznek ennivalót a boltban.
-De nem lesz ám senkinek pénze ennivalóra. A nép éhen hal.
-Neeem, majd anyuci főz nekik.
-Annyi embernek senki sem tud főzni, kisfiam.
-De ha mind hazudnak, akkoj miéjt szavaznak az embejek?
-Mert sok olyan ember van, aki nem akar dolgozni. Nekik jó az ingyen kenyér, sőt, jól élnek rajta. Senki sem gondol arra, hogy egy maroknyi ember tart el milliókat. Azt mondják, majd fizeti az állam. De azt senki sem kérdezi, honnan veszi majd az állam a pénzt?
-Mi az az állam?
-Az a közösség, Gyuszikám. Úgy lenne rendjén, hogy mindenki dolgozzon aki tud, és segítség azokat, akik képtelenek dolgozni.
-Képtelenek?
-Igen. Vannak beteg, nyomorék emberek akik nem tudják eltartani magukat. Azokat kötelességünk segíteni. Olyanok is vannak, akik nem találnak munkát a rossz viszonyok miatt. Azokat is kötelességünk segíteni. De az, aki egyszerűen nem akar dolgozni, lehetelenné teszi a helyzetet azoknak, akik tényleg segítségre szorulnak. Érted?
-Igen, csak nem. Miéjt nem akajnak dolgozni? Apuci is dolgozik, és amikoj hazajön, akkoj anyuci hoz kenyejet meg fagyit az üzletből, és jókat nevetnek meg nézik a tévét, és akkoj apuci azt mondja mindig, na Gyuszi fiam, tegyük el magunkat holnapja, munkanap lesz. És a vállára kap és lefektet az ágyba. Még mesél is.
-Igen Gyuszikám, ezt úgy hívják, a becsületes munka gyümölcse. Amikor az ember büszke magára, hogy bár kemény munkával, de el tudja tartani a családját és meg tud adni nekik mindent, amire szükségük van. Nincs jobb érzés a világon.
-De akkoj miéjt nincs mindenkinek munkája?
-Mert rosszul vezetik az országot. Üldözik azokat, akik képesek lennének munkát adni. Elveszik a pénzüket és azoknak adják, akik nem akarnak dolgozni. Azok az emberek megveszik a legujabb mobilokat, a legujabb autókat, szép ékszereket, végül aztán senkinek se marad pénze.
-De nekem van, Edit mama! Annyi pénzem van hogy mindenkinek tudok venni csokoládét az iskolában! De tudod hogy? Mindig amikoj anyuci adott nekem pénzt, én eltettem! Nem költöttem el ám, nem bizony!
-Látod, ez a helyes. Ha mindenki csak egy kicsit alább adna, spórolna, nem venne meg mindent amire igazán nincs pénze vagy szüksége, akkor sokkal boldogabbak lennének az emberek. Ezt kellene a vezetőknek is megtanulni...
-És ha olyan vezető lenne, aki nem hazudna, akkoj így lenne minden?
-Ó, ha ilyen embert találnánk, Gyuszika...
-De én tudok ilyet, Edit mama! Jaj, máj tudom is, kije szavazok! Az anyucija! Mejt ő sosem hazudik, és úgy vigyázza a pénzt, hogy apuci azt mondta, fukaj mint az anyja!
-Aranyos kis kölök vagy te, tudod-e?
-Igen, a tata is mondta. Edit mama, éhes vagyok, ha főzöl nekem bojsó levest akkoj jád is szavazok!