Megérkezés Toulonba

Ezek a nők mindent kifecsegnek. A szegény skótot a masnival. Nem is akartam szegényt megemlíteni, de Gyöngyim meg Viki oly jót nevetett rajta, - no meg csókoltatom azokat a lányokat is akik felmasnizták. Utunkon még mindig nevettünk a kocsiban ezen a két lánynak a könnye kicsordult ahogy felhoztuk, így is maradt meg , hogy a skót esete a masnival.
Foux szakadéka bizony olyan félelmetes volt, mint ahogy a helybeliek leírták nekünk. A kocsival egy pillanatra megálltunk és lebámultunk, nos mondanom sem kell a hátunkon szánkázott a hideg s a zabszem sem fért volna fel azon a bizonyos helyen.
Ahogy távolodtunk még gyönyörködtünk azért a Maures és az Estérel hegyek  sziluettjében. Az egyik csodálatos vidéket elhagyva felocsúdni nem volt időnk, mert a látóhatár szélén már kezdtek kibontakozni Toulont övező hegyek a dús erdőségekkel koszorúzott Faron és Coudon amelyek lábához tojásdad alakjával simul a Földközi tengerpart felől a Rade de Toulon nevű öblétől. A várost tulajdonképpen árkokkal és erős falakkal védik. Mi a keleti városrész felől közeledtünk és a St. Jean városkapun kértünk bebocsátást, amelyet az úti okmányaink rendbenléte után meg is tehettünk.
Elég szűk utcákon haladtunk a központ felé a legérdekesebb a Rue d'Alger amelyről a fő térre a Place d Armes-re  amelyen az arsenal és a tengerészprefektus található.
Itt úgy éreztem megkérdezem útitársaim, hogy mivel időnk van bőven szállást intézzek és egy napot töltsünk el a város megismerésével, mert soha vissza nem térő alkalom. Mivel társaim érdeklődését is felkeltette a város és annak hadi jellegű kikötőjének látványa, így úgy döntöttünk, hogy maradunk.
A Carré du Port nevű négyszögletes tér nyugati oldalán található Pusszant Richelieu fogadóhoz hajtottunk, mert, mint később megtudtuk a kikötői kocsmák s vendégfogadók nem az átlag halandó számára vannak fenntartva. A tulaj kérdésére, hogy meddig maradunk sajnos csak azt tudtuk felelni, hogy a várostól és annak nevezetességei megtekintésére fordított idő függvénye. Mire készségesen felajánlotta abban a  közreműködését, hogy idegenvezetőt tud biztosítani, mert erre is felkészült.
 Ez ezen a környéken igen megnyugtató, mert könnyen megszabadulhat a gyanútlan járókelő a bugyellárisától ez a jobbik eset, de sétálhat egy rozsdás bicskával a hátában ami elég egészségtelen.

A fehér kötényes alkalmazott poggyászainkat felvitte a szobáinkba és a másik legény a kocsit s a lovakat hátra az istállóba vezette. Ma délutánra csak egy rövid sétát itt a tér és környékén teszünk, nem a fáradság miatt, hanem az előbb említett biztonsági okok miatt. Könnyű vacsorát rendeltünk amely tengeri halakból s déli gyümölcsökből állt. Ezt inkább a lányok tudnák részletesen leírni, de csodálatos íz kavalkád volt.
A fogadó tulajdonosával megbeszéltük, hogy túl korán nem kell ébreszteni bennünket, mert volt rohanásban részünk eddig az úton. Petit Luis már, mint a fogadós közölte, hogy több nyelven beszélő vezetőnk lesz, ami erre nem is különlegesség, mivel ez a rész már a világ minden számottevő kikötőjével élénk kereskedelmet bonyolít le.
Reggel a kikötő ébredésére voltunk kénytelenek kelni, mivel a városkapuk nyitására az erődben elsütött ágyú hangja adta meg az engedélyt. Így a mi szemünk is tágra nyílt, hál istennek a többi nyílás zárva maradt és a barna cerka nem firkálta össze a hálóneműt, idejében tudtam tisztelegni a bilinek aminek örvendetes, hogy a feltalálója kivülre tette a fület, mert másként halláskárosult lett volna. Mire leértünk a fogadó vendégváró részében már ott volt az idegenvezetőnk. Mit ne mondjak , ha az utcán találkozunk nem igazán bíztam volna rá a kalapom se. A megütközésem nem kerülte el figyelmét, úgy látszott szokva volt ezzel a reakcióval. A hangja annál megnyerőbb és a modora.
Elmondta, hogy egy nyitott kocsin foguk körbe menni de lesz olyan hely ahol gyalogosan tudunk haladni, mert szűkek az utcák , de a következő ponton  a kocsi várni fog.
Először is ajánlotta, hogy nézzük meg a Quai du Port közelében levő Ste Marie Majeure székesegyházat amely építését a XI. és a XII. században kezdtek el de jelenleg is bővítik.
Az utunk innen az arzenál felé vitt amely a kikötő Ny-i végében található és alapjait IV. Henrik tette le és majd Richelieu bíboros bővítette ; Vauban 1680 – ban. Az arzenál főkapuja 1738-ból való dór oszlopokkal Mars és Bellona szobraival diszítve. Innen utunk a kikötő felé kis szűk utcákon vezetett és ahogy ígérte a vezetőnk a kocsi majd a kikötőben vár ránk, mert ezt a kíváncsiságunk se engedte volna kihagyni, hogy az igazi matróz negyedet ne lássuk. Csak kapkodtuk a fejünk a a furcsábbnál furcsább csehó neveken, volt itt Ívó a Kampós Jackhez,Horogbele Jim, Maláj Tőr  kocsma.
Akik ide betértek nem a rokokó legújabb divatja szerint öltözködtek, de a társalgás sem a szalonok megszokott nyelvezete volt. Vezetőnk átkalauzolt ezen a labirintuson és a kikötőben újra kocsinkra szállhattunk, hogy sok kis medencét körbe kocsizzuk, mert volt bőven belőle. ( Petite Rade, Rade du Lazaret, Grande Rade, Vieille darse, darse Vauban, de Castigneau, ) A kikötőt körbekocsizva béreltek nekünk egy hajót , melyen a Cap Cépet nevű félszigetre kalauzolt át bennünket. Ez egy csodálatos botanikus kert , pompás fényű- és eucalyptus-ligetek vannak. Itt működik a világító torony . Egy kellemes kis ligeti kerthelyiséges mediterrán teraszos  kávézóban hűsítőket vettünk magunkhoz és eltelve a sok élménnyel rövid pihenő után visszatértünk a kikötőbe s kocsinkkal a fogadóba. Nagyon hálásak voltunk kísérőnknek a gazdag programért amit kellőképp honoráltam is.
A mozgalmas napunk után elköltöttük vacsoránkat és kiültünk a teraszra a tenger felől érkező levegőt mélyen beszippantva adtuk át magunkat a mai nap sok-sok kellemes élményének. Azt hiszem utunk sokáig emlékezetes marad számunkra. A következő állomásunk s egyben az ó világgal utolsó kapcsolódási pontunk megismerése holnapra marad.
Marseille egy külön élmény lesz.

folyt. köv. Marseille forgataga...,

Horog Bele Jim…

Marseille

Toulont a nyugati külvároson keresztül hagyjuk el amelyet du Las-nak neveznek. A prefektus emberei papírjainkat távozáskor is ellenőrizték , mert itt a tudta nélkül nem történhet semmi. Bár a rablóktól, hamiskártyásoktól s a csőcseléktől úgysem tudja a várost megvédeni, mert azok mindenütt ott vannak. Magunk mögött hagyva a du Las-i kaput a Le Beausset felé vezető úton haladtunk. Suhanó Shadows barátom inkább a lovaglást választja  és Vikivel sűrűn a kocsi mellett lovagolnak vagy egy kicsit előre vágtatnak. Fiatalok, nagyon jó nézni őket, sokszor elálmodozom azon kapom magam, hogy a jövőjükről gondolkodom.
Amint  így merengek, még egy utolsó pillantást vetettünk a Pipady-csúcsban végződő félszigetre ahol a régi város egyre halványuló körvonalai látszanak. Látom Gyöngyimen is , hogy gondolatai az újvilágban járnak ,- a wingwam előtt szaladgáló kis Szellőcskékre ahogy ő nevezi.
Az álmodozásból a hangja ránt vissza a jelenbe,- mond kedvesem látod azt amit én ? - kérdem mi lenne az ?
Nos a két fiatal közt kialakuló harmóniát, - igen azt látom , nem kerülte el a figyelmem s nagyon örülnék neki, mert oly összeillő pár.
Az utunk egyenesen, már a kanyarokat kivéve megszakítás nélkül tesszük meg , mert Marseille összesen huszonnyolc mérföldnyire van Toulontól.
Most hagytuk magunk mögött Roquefort-la-Bédoule takaros házacskáit ez is, mint a többi jellegzetes mediterrán helység a maga déli bájával.
A lankákon szőlő teraszok s úgy nézem a szüret vége felé járnak már erre is.
A következő falu Carnoux. A falu határában a lankákon a szőlőkben látunk embereket itt még tart a szüret. Szorgos emberek szedik puttonyokba a termést s hordják a szekerekre helyezett nagy edényekbe. Nagyon kedvesek integetésünkre vissza integetnek. A távolból halkan hallatszik a szüretelés közben szokásos dal.
                                                     tőkék édes kincse
                                                     puttonyba gyűjtve
                                                     présházban sajtolva
                                                     leve hordóban tartva
                                                     édes mustból borrá válik
                                                     ember örömét szolgálni.
 
A látóhatáron feltűntek amúgy teljesen sík vidékből a két kiemelkedő hegyecske a Carpaiagne és a Gardiole. A város régi feniciai telep volt a görög fokiszbeliek gyarmatot alapítottak és a gyarmatukat Massalietainak nevezték el. Innen alakult ki az idők folyamán a Marseille név.
Most a Bouches-du Rhone francia département fővárosa, Franciaország legnagyobb kikötője. Az ország forgalma a földközi tenger , ázsiai kikötőkkel és a francia gyarmatokkal Marseillen megy keresztül.
A városba kelet felől érkezünk a Rue Cannebiere utcán amely ellentétben a sok hasonló utcával egyenes részben fákkal beültetve. Inkább jellemző a kanyargós szűk utca a városra. A kikötő mellett haladunk el itt már kóstolót kapunk a zsongó élettől ami itt ránk vár az indulásig. Port Vieux kb. másfél mérföld hosszú kikötő, amely teli hajóval.
A Messageries Maritimes és a Fraissinet társaság hajói számára amelyeknek egyik kisvállalkozása volt a mi  Horgonyt Fel  társaság.  Reggel a hajózási prefektúrán megtudakoljuk, hogy a hajónk a Qeen Lady Sellő beérkezett-e és ha igen mikor és melyik kikötő részbe, mert van itt bőven.
Az egyik érkezik másik indul a harmadikat  rakodják.  Úgyhogy egy számunkra eddig ismeretlen világba csöppentünk. A Toulonihoz képest ez egy hajóváros. A főútról a Boulevard des Dams felé fordulva az eddig látott fogadókhoz képest valamelyest barátságosabb látvány tárult elénk.
Kocsinkat egy görögös stílusú fogadó előtt álltunk meg  La Massalietta ami a régi időkre emlékeztetett.
Belépve a helységbe elég vegyes közönséget találtunk, de legalább tiszta volt. Egy ódon falépcső vezetett fel a galériára amely egyben az irodai rész is volt. Innen lehet majd a szobákat megközelíteni. Az irodában találtuk a tulajt aki Horog Bele Jim néven mutatkozott be és biztosított bennünket a maximális kiszolgálásról, ahogy megtudta pláne melyik hajózási társasággal utazunk tovább. A kinézete híven tükrözte a nevét, mert kiszolgált kalóz lehetett.
A szoba kulcsait felvéve mindenki elfoglalta a helyét a poggyász felhordására meg volt bőven vállalkozó az ívóból.
Abban maradtunk, hogy holnap mi ketten fiuk megyünk el a kikötőbe megérdeklődni, hogy befutott-e a hajónk. Van még idő, hogy megjöjjön, mert még csak  Brumaire 12 van.

Latrens tervezi az utat

 folyt. köv.   Marseille... kikötő és elindulás