Cím: A Prímás Szerző: Teru - Gligorics Teru (03-25-2013 @ 08:51 pm)
: Odalent, a cigánysoron nagy a sírás, rívás, szomorú ott még az ég is, haldoklik a prímás. Kérges kezét összetéve sóhajt fel az égre: én Istenem, gyógyíts meg, vagy szabadíts meg végre.
Egyezséget kötöttünk, de nem volt jó a vásár. Mindent, ami ért valamit, ott feledtél másnál... Nekem csak a csontja jutott, szomorúság, bánat, jaj, de nagyon megbüntetted velem az anyámat...
Rossz voltam én életemben, csaltam, ittam, loptam. Azt hittem, az élet örök, s lám, mégis elkoptam.. Mások pénzét, más vagyonát hegedűvel húztam, édesapák szép otthonát hagytam ott feldúltan.
Nem törődtem feleséggel, s éhesek a rajkók. Rongyos cigánygyerek előtt csapódnak az ajtók. Én nem adtam, s más sem adott egy falatot sem nékik, ne engedd hogy életüket így koldulják végig..
Öreg az én édesanyám, nézz le néha rája. Még télen sincs cipő rajta, s rongyos a ruhája. Tegyél néki néha napján az asztalra enni, s tégy kabátot vén hátára a templomba menni.
Asszonyomnak küldjél majd egy Istenfélő embert, ne egyedül fázza végig egykor a decembert. Adjál, uram, szárnyat neki, úgy mint a madárnak, vagy hideg szívet, ne érezze melegét a nyárnak...
Odalent a cigánysoron meghalt a vén prímás. Soha többé nem hallatszik a hegedű sírás. Pedig sír az...hegedűvel kísérte az égig, az, aki a züllött útján kezét fogta végig...
(209 szó a szövegben) (742 olvasás)
|