:
Ha vége e halvány létezésnek,
új reménnyel zöld tavasz legyen,
fecskék repüljenek fenn az égen,
s búza nőjön termőföldeken...
Ne legyen könny szeretők szívében,
bimbó hajtson minden rózsafán,
úgy menjek el, e világból, halkan,
mint ahogyan jöttem, hajdanán...
Vagy ősz legyen, száraz levél hulljon,
aranyszőnyeg a vén fák alatt,
Tiszám lágyan ölelje a fűzfa,
mint amikor ott megláttalak...
A nap is csak szomorúan süssön,
siratva az elmúlt éveket,
őszi eső mossa le az útról
e halkuló, fáradt lépteket...
S ha nem lesz ősz, jó lesz hát a tél is,
szívemben már úgyis régen az,
az én fecském nem jön vissza többé,
s nélküle már nem lesz több tavasz...
(108 szó a szövegben) (268 olvasás)