Cím: Ezután Szerző: Teru - Gligorics Teru (09-11-2014 @ 12:38 am)
: Fegyverszünet
Nos, megmondod már, hogy lesz majd tovább? Belelökjük a jövőt a kútba rágalmaddal együtt, vagy csak a múltadnak szántad ezt a sorsot? Az én orrom alá hiába törsz ma borsot, ha már a régen eltemetett sérelmeket szedjük, lökjek én is egy párat idébb-odább.
Önts tiszta vizet, ne hozd a szennyest vissza, bár iszapos emlékeden kinyílt néhány tavirózsa, -még a pocsolyát is széppé tudod tenni, - és farkas mivoltodra bárány mellényt venni, pedig tudod, ekkora gőg sohasem visz jóra, úgy kivájja lelkem, mint a bélgiliszta...
Tudd, nekem is fáj, ám ma inkább szokás, ó, de régen elfeledtem a nyugalmat, a csendet, csak szél tépte ágak kopogását hallom, léptek törnek ágakat földre hullott gallyon, s amíg szíved a hímes-ujjú dolmányodba rejted, minden szavad rajtam egy mély tengelynyomás...
Nos, megmondod már, hogy lesz majd ezután? Ha itt maradsz, csak úgy maradj, hogy nem távozol soha, s ha elmész, úgy menj el, hogy örökre mentél, én kútba dobok mindent, ami még itt bent él, és letiporlak, elfeledlek, elsiratlak, noha, tudom, pillanatnyi fegyverszünet csupán...
(170 szó a szövegben) (316 olvasás)
|