Cím: Pesszim(P)ista
Szerző: Teru - Gligorics Teru
(09-22-2014 @ 11:53 pm)
:
Pesszim(P)ista
Ma reggel teljes gőzzel hallgattak el a madarak. Ki is néztem hirtelen az ablakon, hogy talán esik az eső azért van ilyen síri csend. Meglepődve láttam hogy aranyban fürdenek a fák, sőt,már jócskán felszaporodtak a sárga levelek a füvön is. Gondoltam magamban, ez meg
mikor történt? Még csak ezután készültem volna nyaralni, nem került rá sor eddig. Mindegy,
legyintettem egyet a gondolat nyakába, úgyis elszúródott volna minden, mint általában szokott.
Egész biztosan itthon felejtettem volna a repülőjegyet, ha meg azt nem, akkor a tiszta alsóneműt vagy valami más fontos tárgyat. Mert úgy szoktam ám, egy évben a bőröndöt
felejtettem idehaza. Nyírt is érte az asszony eleget:
-Te Pista, a fejed is elhagynád ha én nem lennék. Miért nem vártad meg amíg hazaérek? Mármegint fel vagy töltve mint a barát allelujával, ugye? Mert csak az a fontos, a pálinka, barátok...Barátok! Boroshordók mind! De majd adok én neked is meg a cinkosaidnak is! Ezután csakannyit iszol, amennyit én adok, értetted?
Hát hogyne értettem volna, el fogja dugni. De nekem is van dugacsom ám, nem is egy!
És még rám mondják: pesszimista! Hát pesszimista az, aki csupa optimizmusból szerzett
egy kredencet zárható fiókkal? Még az asszony is elhitte hogy fontos papírokat tartok benne.
Szóval ott hagytuk abba, hogy a madarak a fenekeiket felém, csőreiket pedig délnek irányították.
Ha már így áll a helyzet, akkor nem nyaralunk, hanem őszölünk. Szép ám ez az évszak is,
vigasztaltam meg magam. Elvisszük a horgászbotokat, szerzünk egy kis csónakot valahol,
még milyen jól fogjuk érezni magunkat! El is mondtam tervem vacsora közben.
-Ugye milyen jó lesz, drágám? Kint leszünk a szabadban, hallgatjuk a folyó csobogását és a falevelek zizegését.
-De Pista, arra már túl hideg van! Előbb kellett volna gondolni rá, de te is olyan vagy mint PatóPál úr: hej, ráérünk arra még! Most itt van, elszúrtad a nyarat is meg a nyaralást is.
Igaza van, gondoltam magamban. De nem baj, ennek az ötletnek is lába tört volna, mint a többinek. Emlékezz csak Pista, amikor síelni mentetek, juttattam eszembe egy emlékezetes
kirándulást. Már első nap kibicsaklott a bokád. Másnap eltörted a csuklódat. Harmadnap azzal
fenyegetett az asszony hogy itt hagy, ha még egyszer kilépsz a szobából! Hát igen, akkor kellett
volna kilépni a szobából, most nem kellene dugacsolni a pálinkát. De nem baj, ezidáig már
biztosan elittam volna a pálinka árát.
Erre az az ötletem támadt, hogy meglepem az asszonyt egy romantikus, téli kiruccanással. Azután eszembe jutott, nem lesz jó, mert a tavaly majd leharapta a fejem amikor névnapjára szereztem neki egy meglepetést. Honnan tudhattam volna hogy a kollégák begyújtva érkeznek meg? Gondoltam inkább megbeszélem az asszonnyal vacsora közben.
-Ugye milyen jó ötlet, drágám? Esténként odaülünk a meleg kandalló mellé, vagy akár a
meleg fürdőbe is beleülhetünk. Már régen voltunk csak úgy kettesben...
-Jaj, ne bolondozz, drágám! Háromszor voltunk romantikus hétvégén, három gyerekünk van. Én már túl öreg vagyok ahhoz, hogy újra pelenkázni kezdjek.
Ebben is igazat adtam az asszonynak, mert tényleg három gyerekünk van. Csak azt nem értettem meg, mi közük van a gyerekeknek ehhez, mert tudtommal az első alkalommal már terhes volt, a második alkalommal már két gyerek is volt, a harmadik fiam meg két évvel az utolsó romantikus hét vége után született. De hát ő jobban tudja, gondoltam. Nem baj, valami úgyis történne, mint az utolsó alkalommal, amikor elaludtam a kádban és a szobalány talált meg szűzanya mesztelen, a víz már az orromat mosogatta.
Kimentem az udvarra, gondoltam hátha találok egy hű madarat valahol. Mind úgysem ment el, hiszen télen is vannak madarak, ha más nem, egy veréb. Az is madár. Amint tekingettem fel a fára, valami nedveset éreztem az arcomon. Odakaptam hirtelen, mert napos idő volt. Aha! Csaknem mentek el mind a madarak...
Még szerencsém hogy nem vagyok pesszimista, mert ha az lennék, most rettentően el kellene keserednem. Azért a biztonság kedvéért csak megnézem a dugacsom, legalább köszönjek az üvegnek egyet. Mást már úgysem szabad...
(642 szó a szövegben) (280 olvasás) 
|
