Ma ráakadtam erre a régi versre és természetesen Csiteszre gondoltam. Remélem Ti is, nagyon hiányzik különösen Karácsonykor. Eszembe jutott a sok vidámság amit akár egyetlen szavával elő tudott teremteni. Különösen amikor az asszonyok rumos sütiket készitettek:-)

Egy szegedi kávéházban szól a cigány nóta,
oda járok minden este Csitesszel azóta.
Sírva cincog a hegedű, nagyban bőg a bőgő,
ütik-verik a cimbalmot, aki hallja, bőg ő.

Díszmellényben cigányprímás, bravúros a játszma,
könnyes legyen minden szempár, olyan szépen játsz ma!
Pezsgős üveg az asztalon pezsdíti a kedvet,
csomót köt a búbánatra s feloldja a nyelvet.

Ide, Zsiga, az asztalhoz, húzd el a nótámat,
ne lógjon a szájam szélén ma este a bánat.
Hadd búgjam el galambomnak, mi él szívem táján,
bizony megszelídül tőle, mint húsvéti bárány.

Kocsmáros! Hát éhen halunk, a kamra ma zárva?
Itt a tányér, itt az eszcájg, s bizony ez mind árva!
Mit sem ér a sok cincogás, ha a babám éhes,
sikeremhez bizony kell egy nagy tál tökös rétes!

Vége lett a vacsorának, nem szól már a nóta,
sírva fakadt szép szerelmem, s reményem szétszórta...
Bocsáss meg, én jó Csiteszem, bár készen a kengyel,
szívesebben osztanám meg kiságyamat Szam-mel...

S a bőgő bőg, Csitesz cincog, tudom, a düh rágja,
hiába volt tökös rétes, szívtépő nótája.
Sose búsulj, kedves Csitesz, Szami boy csak frázis,
máskor madártejet rendelj, s úgy sor kerül rád is...