:
Valahol az éjszakában egy csillag felragyog,
s egy másik, halványabb suttogja, én is itt vagyok,
mintha szégyenlené létét, mert talán nem elég
tündöklő a bársonyba burkolt sötétkék égen,
s lám, mégis mily bátran ragyog át a mindenségen...
Fényét nem olthatja ki e világon senki sem,
ám ha ránézek, mint a nap, süllyed el két szemem
mélyén, egy utolsót pislog rezgő könnyeimben,
s darabokra törve, torzítva sodorja tovább
a percet, mely már többé soha nem lesz itt velem..
(77 szó a szövegben) (216 olvasás)