Kedves Béla, nagyon kérlek, ne haragudj rám ezért a versért, de nagyon megihlettél. Tudom, többnyire lopott sorok Tőled, viszont annyira felélesztették érzelmeim, nem tudtam ellenállni Nem versenyezni akarok, csak kiirni magamból mit versed felébresztett bennem. Mély tisztelettel, Teru.

Aludj...

Aludj, a harsona szó messze még,
a kor testeden már nem ejthet sebet,
ajkadra hűlt a csend, s egy csepp sem ég
a lángból, mely egykor szénné égetett.

Aludj, kengyeled zöld, selyem moha,
a szél sem borzolja többé álmaid,
százévnyi erdő átölel, noha
sok szegény vándor még útját járja itt.

Aludj, jönnek hajnalok, új napok,
a madár is zeng még a vén körtefán,
s a csillag is még sokszor felragyog,
s a fecske visszajön fészkére talán.

S évek múlnak, s a múlt reményei
semmibe vesznek s az emlék is zilált,
van még ki sírod kőrbe térdeli
és száz év múlva is utánad kiált.