Rozmaring

Volt egyszer egy királyfi,
nem is olyan akárki.
Békakirály volt az apja,
-rangját egykor fia kapja,-
tavirózsa az otthona,
-nem hazudom! Biz ott van a!-
tónak kellős közepén,
oda megyünk te meg én.

*********************** 

Tiszának egy holt ágában 
kacsalábas kastélyban,
éldegél a békakirály, -
- éppen díszes estély van.
Harangvirág poharakban
hűs az ital, citromos,
nemes ám itt minden vendég,
nagyhasú, és mind okos.

Megszólal a békakirály:
"Gyere ide, Rozmaring,
Aki számít már mind itt van,
s lám, rajtad még nincsen ing!
Koronád is össze-vissza,
kezed-lábad csupa kosz,
nősítelek még ma éjjel,
ugorj, fiam, csutakozz!"

"Hát ilyet meg már ki hallott?
Feleséget békának?
Bizony én meg nem nősülök,
akkor sem, ha szétvágnak!
Eszek-iszok, vígan élek,
királyságom pocsolya,
s onnan bizony nem hiányzik
egy békalány mosolya."

"Édesanyám, édesanyám!"
Rohan hozzá Rozmaring,
"ha igaz, hogy nősítenek,
én meghalok reggelig.
Segíts, rajtam, édesanyám,
ne kényszeríts engemet,
elmegyek a nagyvilágba!
Kutya legyek! Az legyek!"

Azt mondja az édesanyja:
ne sírj! Azt nem szeretem,
jót akar az édesapád,
szép, varangyos gyerekem!
Király leszel, édes fiam,
s királynak jár feleség,
győzelem a házas élet
kisfiam, nem vereség.

Szomorkodott a királyfi,
sorsa ellen mit tegyen?
Hiába az arany, gyémánt,
ha egy lányt elvegyen.
Kisétált a rózsakertbe,
isteni az illat ott,
lenyugtat egy ilyen séta
békát, embert, állatot.

Amint sétál egymagában,
hall egy édes brekegést,
s egyből kigyúlt szíve táján
a nyár-esti epedés.
Egy gyönyörű béka-tündér
ugrott át a kert falán,
szeme dülledt, ajka vörös,
mint szirom a rózsafán.

"Szép varangyos tündér-álom,"
sóhajtott fel Rozmaring,
"lennél-e a feleségem,
lagzizhatnánk hajnalig.
Itt a cigány, papot hívunk,
vak-tót lesz násznagyunk,
s ha megvirrad, nászutazunk,
csapot-papot itthagyunk".

Megtörtént a lakodalom,
mulatott a béka-nép,
a vén király festőt rendelt,
s lett családi béka-kép.
Ám örömük korai volt,
nagyhirtelen megvirradt,
gólya szállt a palotára,
s egy béka se nem maradt...

Kis szárazság van itt, egy régi verset dolgoztam fel. Aki ráismer, ne vegye észre az ismétlést:-)