:
Gligorics Teru: Hazafelé
Már nem soká fog a csillag
tündökölni odafent az égen,
lassan elfut az éjszaka,
s lám, én még az utcát járom ébren.
Kis kocsmákból az emberek
hazafelé dülöngélve járnak,
s boros szájjal dúdolgatnak
búcsú dalt az elköltöző nyárnak.
Mozdulatlan az éjszaka,
csontváz-fákon levél már nem rebben,
alattuk egy fiatal pár
elveszve az örök szerelemben...
Kóbor kutya üres szeme
nem vetődik rá segítő kézre,
ha valaki járna is itt,
ahogy máskor, most sem vennék észre...
Hajnalodik, sűrű harmat
hull az útra, fejemre s a fákra,
gyenge ír a bennem égő,
olthatalan, örök szomjúságra.
Mennék haza, ó, de mennék!
repítsetek, repítsetek szárnyak!
Jaj, de minek, miért menjek?
Odahaza engem már nem várnak...
(114 szó a szövegben) (260 olvasás)
