Tudom nagyon régen jártam erre, bár sohasem feledtelek Benneteket. Sok oka van ennek, most készitek egy cikket egy igen komoly témáról, mely talán sokunkat érint.

Semmi újat nem irtam már nagyon régen, viszont szeretnék egy régi verset feltenni, talán csak úgy ismét bemutatkozni. Sajnos egynéhány szereplője a versnek már nincs közöttünk, viszont gondolunk rájuk... Fogadjátok szeretettel.. Teru

A kocsmában nagyban áll a mulatság,

Minden ember emelgeti kulacsát,

Ott a Gringo, ott a Csitesz,

Tavi úr két százast kitesz a pultra,

Két úja közt ott füstölög az Ultra.

Samway úrnál ott a penna s az irka,

Bámul rá a sok szép lány, mint a birka,

Naiva a tintát tartja,

Csillog ám a mellény rajta s a párta,

Szépséghíre félvilágot bejárta.

Zoria csak borozik egymagában,

Eltévedt egy öreg cigány dalában,

Sose búsulj, mondja Anna,

Én is ott e régi dalban henyélek,

Még egy bort! Na, jössztök ide zenészek!

Szép Klárikám, egyetlen egy szerelmem,

Bármit kérsz én rögtön azt megteremtem!

-Holdat kérek, meg egy fagyit,

És meglépek ha nem vagy itt azonnal,

Bárkivel, de egy biztos, hogy haszonnal.

Nagyban folyt az ivás, mikor jött aLéb,

Odabökte Lacobának, menj arébb,

Micsoda nagy gyülekezés,

De minek a tülekedés, barátom,

Összegyűröd vadonatúj kabátom.

A prímásnak baksist dugdos Attila,

Semmiféle dugdosás nincs ma tiltva,

Ágnes, lelkem jőjj közelebb,

Ma éjszaka búsul az eb, na látod,

Kis szégyenlős, vesd le már a kabátod!

Húzták-vonták hajnalig a zenészek,

Úgy gondoltam, most már én is benézek,

Hát mit látnak szép szemeim,

Winner pajtás éppen legyint, elég volt,

Prózát írni! S író lett, ki legény volt...